2026-06-19
0
Viszonylag későn tudtam meg, hogy van ennek az aktuális életszakasznak egy elnevezése, mégpedig a “szendvicsgeneráció”. Különösebben nem olvastam utána, hiszen ebben élek. 😊
Apukámról annak idején, kamaszkoromból a közös matek és főleg fizika tanulások jutnak eszembe, mivel ebben a szerepében nagyon eltökélt volt. Végül is nem is hiábavalóan. 🤓
Maradandó emléket hagyott bennem, ahogy viszonylag készségesen rajzoltam fel a felfüggesztett testre ható erőket. Most, hogy idős korában ereje fogytán van, egyáltalán nem fukarkodik dicséretekkel. Persze elsősorban nem a fizika ismereteimre vonatkozóan. 😉 Rendszeresen hangot ad annak, hogy milyen talpraesett vagyok, és mennyire két lábon állok a földön. Ez persze egy kicsit zavarba ejtő, bár tény és való, néha valóban határozottan kell fellépni, különös tekintettel az egészségügy útvesztőire. 🤸‍♀️
Ezzel szemben kamaszlányom, aki tagadhatatlanul tisztában van érdemeimmel, alapvetően azért mégiscsak kritikusan szemlél. Hiszen még egy sms-t sem vagyok képes két ujjal tisztességes sebességgel megírni. Ha autózunk, akkor pedig még ott is kattogok, azaz indexelek, ahol csak egy irányba lehet haladni. A körforgalomból kifelé haladva, ezt viszont csak elvétve teszem meg. Az önkiszolgáló pénztárnál is bénázom, és ez őt szerfelett szórakoztatja. Ráadásul télvíz idején rendszeresen azzal gyötröm, hogy nem fázik-e könnyed alapruházatban. A tik-tok trendekkel sem vagyok tisztában, bár ez utóbbi témakörhöz határozottan nyitottan állok hozzá. 🤗 Szóval ezzel az X generációs tesze-toszasággal sokszor próbára teszem a türelmét. 😤
A korosztályi szleng megismerésében azonban jelentős előrelépéseket tettem. Amikor beszámol valamilyen vele történt eseményról, én már (szinte) mindent értek. 😏
Egy élmény volt, mikor a vele egyidős tanítványomat kérdeztem, hogy mit jelent az adott mondatban, az “Angeber” főnév. Kapásból rávágta, hogy az, aki flexel, én pedig elismerően válaszoltam rá, hogy igen, az.
Egyrészt örültem neki, hogy értjük egymást, másrészt tényleg rácsodálkoztam, hogy érti ezt a kevésbé kézenfekvő főnevet. Ő is meghökkent, hogy tényleg jót mondott, és ebben a váratlan egymásra csodálkozás pillanatában el is felejtettem megkérdezni, hogy a mindenki által jól ismert, standard szókinccsel, hogy is mondjuk, hogy flexel? Jó volt ez így! 😄

Vélemény, hozzászólás?