Az idei tábor annyiban különbözött az előző éviektől, hogy ebben a bizonytalan járványos helyzetben nem hirdettünk több turnust, egyetlen július közepi táborunkon csak azok a gyerekek vettek részt, akik eddig évről évre velünk tartottak és eleve érdeklődtek, majd jelentkeztek.

Mivel így csak egy csoport jött össze, a gyerekek közötti korkülönbség elég jelentős volt. Többen a nagy ovisok közül kerültek ki, de néhány felső tagozatos is volt velünk. Igazából azonban a köztes korcsoport, az alsótagozatosok alkották a csapat derékhadát.

Két csoportba bontottuk őket. A nagyok nagyon elszántak és érdeklődők voltak. Különös ilyen megállapítást tenni, de nagyon élvezték az iskolás jellegű feladatokat is. A kicsiknél természetszerűleg kevésbé volt jelen az eltökélt tanulási vágy, viszont fergeteges jókedvük volt, ami sok-sok nyüzsgéssel párosult. Ennek megfelelően gyorsan kellett a feladatok között váltani, mert ha ezt nem tettük meg, a nagy kert apró jelenségei máris elvonták a figyelmüket.

Természetesen a közös foglalkozások sem maradhattak el. A legnagyobb attrakció a délutáni cirkuszbemutató volt, és ebben az volt az egyedi, hogy a nagyérdemű és a fellépő cirkuszművészek személyét vajmi kevés választotta el. A tribünön ülő és tapsoló közönséget és a manézsban fellépő előadóművészeket épp csak a pillanatnyi helyzet különböztette meg, és a szerepek dinamikusan cserélődtek! Minden produkció egyedi és egyszeri volt!

Egész nap a levegőn voltunk, így senki étvágyának nem volt híja. Egymás után tűntek el a tálcáról a vajas kiflik, almaszeletek és nasi kekszek, és ebédnél sem maradt jellemző mennyiségű maradék a tányérokon.

A jókedv feledtette a járványos időszak búját-baját, és örömmel nézünk a jövő évi találkozás elébe, amikor már remélhetőleg több csoportot is meg tudunk szervezni, és jövőre a kisgyerek-csacsogás még többet fog a német nyelvre váltani. 😊