Két nap élénk szellemi pezsgésben…
Élménybeszámoló a 2017. augusztus végi Tolmácsfórumról
A nyár végi Tolmácskonferencia nekem minden évben egy élmény!
Ugyan egy éven keresztül nincsen hiányérzetem, annak ellenére, hogy alig találkozom szakmabeliekkel, azaz fordítókkal és tolmácsokkal, sőt még nyelvtanárral is csak keveset, ha ezt az éves találkozást kihagynám, veszteségként élném meg. Fontosak az új, a fejlődésről tájékoztatást nyújtó információk, örülök a találkozásoknak, – hiszen minden évben van egy-két résztvevő, akivel régi ismerősként üdvözöljük egymást, pedig csak évente egyszer találkozunk -, és különösen érdekel, hogy mások hogyan élik meg szellemi szabadfoglalkozásukat, a vállalkozói létet. Ezeknél a reflexióknál nem is igazán fontos, hogy az én megélésemmel egybevágjanak, a sokszínűség ugyanis lebilincselő. Minden megnyilatkozásban van ugyanakkor olyan vonás, ami ismerősként hat és megragadja a figyelmemet, csak adott esetben én még nem fogalmaztam meg magamban ilyen határozottan. Egyszerűen segít a konferencia abban, hogy jobban el tudjam helyezni magam a piacon.
A tolmácskonferenciák, – melyeknek már legalább 6 éve visszatérő vendége vagyok -, évről évre színesebbek. Időközben lezajlott egy generációváltás és jó hallgatni, hogy a fiatalok között is milyen sok jól és sokoldalúan felkészült, lelkes és innovatív szellemű szakember van.
Ugyanakkor az is szívet melengető, hogy Fáber tanár úr, sok-sok irodalmi példával és anekdotával fűszerezett előadásaiból és páratlanul könnyed előadói stílusából, már az első konferenciák óta, évről évre töltekezhetünk. Idén Szaffkó tanár úr nem tudott részt venni; higgadt stílusa és ismeretekben gazdag szakmai előadása hiányzott is sajnos a palettáról.
A konferencia egyik nagy erőssége, hogy minden évben új marketing eszközökkel ismerkedhetünk meg. Részben az oktató jellegű előadásokból nyerhetünk új ismereteket, illetve a személyes beszámolókból is sokat lehet a marketingmunkára következtetni.
Nagyon fontos információkat közvetítenek a CAT (fordítástámogató) eszközökről szóló beszámolók. Szükséges ugyanis tudni arról, hogy hol tart a fejlődés. A közeljövőben a felhőalapú megoldások térhódítása várható. Minden évben érdeklőssel hallgatom, hogy hol tart a gépi fordítás fejlődése, nem beszélve arról a megnyugtató szavakról, hogy attól nem kell tartani, hogy humán erőforrást nélkülözve képes lesz a gép minden fordítói munka elvégezésére. Sőt egy új modern szakma keletkezése van kialakulóban; ez pedig a post-editor.
Azt is mindig reménykeltő hallani, hogy van lehetőség „tömörülni”, és ezektől a szervezetektől a szakmai fejlődéshez akár segítséget is lehet kapni, ill. a mentoráláshoz közreműködést is fel lehet ajánlani.
Nagyon élvezem a kitekintéseket is. Idén egy népszerű (szinkron)színészünktől hallottunk egy hangulatos, sodró lendületű beszámolót arról, hogy a filmfordítók által magyarra adaptált művekkel hogy is boldogul egy szinkronszínész. És mint kiderült, nagyon jól, mert általában remek munkát végeznek a fordítók. Közben humoros kulisszatitkokba is beavatott minket az előadó. Az előző évek előadásait is érdemes megemlíteni, mert lebilincselő jelnyelvi bemutatásnak lehettünk részesei, valamint nagyon színes beszámolót hallhattunk a műfordítás buktatóiról. Áttételesen sokat lehet tanulni a társszakmáktól is, vagy ha adott esetben nem is közvetlenül hasznosak az ismeretek, jó érzés átadni magunkat a néha kifejezetten különleges, vagy vicces élmények hangulatának.
A második nap délutánján, az erre a programra külön jelentkezőknek, az egyéni boldogulást érintő szituációs gyakorlatokból és rázós helyzetek átbeszélésén keresztül, a kis létszám előnyeiből fakadóan, mindenki személyre szabott tanáccsal is távozhatott.
Egyúttal sok köszönet az ügyes moderátoroknak, mivel – mint ahogy a konferencián nyíltan is elhangzott -, a tolmácsok, fordítók, mint kommunikációs szakemberek bizony nem szűkszavú alkatok, többször szűkség is volt az időkeretek kézbentartására. Ehhez a határozott fellépés, és az elhangzó előadásokhoz kapcsolódó lényeglátás elengedhetetlen, és a felkért moderátorok ennek nem is voltak híján.
Mivel idén egy fél napot nem tudtam jelen lenni a konferencián, a lemaradást igyekszem majd a http://www.fordit.hu közvetítésein keresztül bepótolni, melyeket, minden érdeklődőnek jó szívvel ajánlok. A videók folyamatos feltöltése ősztől várható. A jövő évi konferenciáról a következő honlapról lehet tájékozódni, ill. Elek Máriától, a program szervezőjétől lehet érdeklődni. http://web.t-online.hu/talentumdb/.
Az érdeklődés felkeltésére írom, hogy az előadások, beszélgetések során milyen izgalmas kérdéseket boncolgattak az előadók és résztvevők:
A fordítói tolmácsolói szakma, hasonlóképpen mint az IT szakembereké, talán pont a fordítást segítő IT-s applikációk miatt is, folyamatos átalakulásban van.
Középtávon kialakulhat, hogy a fordítót nem karakter- vagy szódíjalapon mérik, hanem kompetenciákban és projektalapú vagy időalapú lehet az elszámolás.
Mennyire tartható egy fordító esetében az egyenletes teljesítés?
A szakmai tudás megközelítése: Szakmai tudásra épülő, viszonylag jó nyelvtudással rendelkező fordító tud-e úgy teljesíteni, mit egy végzett szakfordító? Ill. a bölcsészeknek szükségszerűen el kell sajátítani egy szakterületet ahhoz, hogy a fordítást választhassák kenyérkereseti forrásnak?
A fordító sikere csak pénzben mérhető?
Fontos a szakmai öntudat kialakítása; a meggyőződés, hogy jó fordító vagyok, ugyanakkor önkritikával és szakmai alázattal is rendelkezni kell. A megfelelő öntudat kialakításában segíthet a csatlakozás egy mentor programhoz.
Üzleti lehetőséget kínáló nyelvek az angolon és a németen kívül, markánsan az orosz, arab, spanyol, kínai. Érdemes belevágni…
A felhő alapú fordítástechnika lehetővé teszi, hogy a fordítási folyamat minden szereplője (beleértve a végfelhasználót) is be legyen vonva a folyamatba.
A munkánk során fokozott az időfaktor, azaz idővel kereskedünk, ha nem figyelünk rá, könnyen alulmaradunk. Nem szabad hagyni, hogy a munkánk értékét olyan mérlegen mérjék, mintha krumplit árulnánk.